Back to the tales

A csillagok alatt befelé

Az este lassan átölel, és te egy füstölőpálca illatában elindulsz a belső tájakra. Minden lépés lágyabb, minden lélegzet mélyebb – a csillagok alatt befelé visz az út, ahol a csend megtanít megpihenni.

17 min read4 chapters
Chapter 1

Az esti kapu

A gyufa sercen, a láng egy pillanatra megáll a levegőben, aztán hozzáér a füstölőpálca vékony végéhez. A parázs kis narancsszínű ponttá szelídül, és a szobában megváltozik valami. Nem a fény — hiszen alig van fény —, hanem a levegő súlya. Mintha a félhomály egy kicsit mélyebbre lélegezne.

Leülsz. Nem kell sietned, és most ezt a nem-sietést érzed a tenyeredben is. A pálca füstje lassan emelkedik, aztán megbillen, mint aki meggondolja magát, és oldalra kanyarog. Követed a szemével. Nincs célja, mégis van iránya: felfelé, aztán balra, aztán vissza önmaga fölé, mintha a levegőben írna egy olyan betűt, amit nem kell elolvasni ahhoz, hogy értelme legyen.

Az illat nem egyszerre érkezik. Először a füst kesernyés széle, valami gyantás meleg, ami a torok hátsó részét simítja. Aztán édesebb lesz: száraz narancshéj, méz, egy régi fiók belseje. Aztán hűvösebb: cédrus, nedves kő, eső utáni kavics. Aztán mindez összeér, és már nem tudod szétválasztani. Mintha a szoba emlékezne valamire, amit te már elfelejtettél.

A vállad leereszkedik. Nem vetted észre, hogy eddig a füledig húzódott. Az állkapcsod megpuhul, a nyelved elengedi a szájpadlásod. A kezedben a feszesség apró csomói sorban oldódnak, mint amikor az ember kigombol egy kabátot, amit egész nap viselt, és csak most veszi észre, hogy rajta volt.

Lélegzel. Nem számolod a lélegzeteket — csak hagyod, hogy lassabbak legyenek, mint a gondolataid. A napi zajok nem tűnnek el egyszerre. Előbb csak hátralépnek, mint a tömeg egy peronon, amikor elindul a vonat. A telefonok, a mondatok, a nem elmondott mondatok, a határidők, a listák, a holnap — mindez kifelé húzódik, és a helyükön valami halk zümmögés marad. Méhek a távolban. Vagy a vér a füledben. Nem tudod, és nem is akarod tudni.

Aztán megnyílik az ajtó.

Nem a szoba ajtaja. Ott nincs más, csak a fal és a füst. Ez az ajtó beljebb van, a mellkasod mögött, ott, ahol a lélegzet a csontok alá fordul. Nem hallod nyílni — érzed. Ahogy a levegő megmozdul egy olyan helyen, ahol eddig nem volt levegő.

A küszöb alacsony, és meleg, mint egy nyáron felforrósodott kő. Rálépsz.

A csend nem üresség. A csend az a hely, ahol a nap végre leteheti, amit cipelt.

Ahogy átérsz, a külső világ halk zümmögéssé távolodik. Még ott van — nem fenyegető, nem is haragos, csak messze, mint a szomszéd szobában beszélgető idegenek hangja, akiket nem kell megértened ahhoz, hogy biztonságban érezd magad.

Előtted folyosó. Nincs mennyezete, vagy ha van, olyan magasan, hogy nem látod. A falai puha anyagból vannak: füst, emlék, félálom. Balra egy résnyi fény szivárog ki egy ajtó alól. Jobbra valami víz csobog, nagyon halkan. Odébb, ahol a folyosó enyhén lejt, egy alak áll.

Nem ijesztő. Idős, vagy csak nagyon régi — a kettő néha ugyanaz. A kezében nem tart semmit, és mégis úgy tűnik, mintha egy lámpást fogna. Rád néz, és a tekintete olyan, mint a füst: nem tartóztat, csak körbevesz.

— Eljöttél — mondja, és a hangja nem kérdés, nem is köszönés. Inkább olyan, mint amikor valaki beigazít egy takarót.

— Eljöttem — feleled, és meglep, hogy a hangod milyen könnyű. Mintha nem is a torkodból jönne, hanem a levegőből, közvetlenül a szád előtt.

Az öreg bólint. — Mit hoztál magaddal?

Elgondolkodsz. Végignézel magadon, és látod, hogy a zsebeid üresek. Nincs nálad semmi, ami a felszínen maradt volna. Ami megmaradt, az mind belül van, és azt nem lehet mutatni.

— Nem tudom — mondod végül. — Azt hiszem, semmit.

Az öreg elmosolyodik, lassan, ahogy a füst kanyarog. — Az a legjobb poggyász — mondja. — Akkor könnyebb lesz átmenni.

Megindul előre, de nem siettet. Nem néz hátra, mintha tudná, hogy követed. A folyosón a levegő sűrűbb lesz, és az illatok elkezdenek szétválni: az egyik ajtó mögül fenyő és hó jön, a másikból sült alma és por, a harmadikból valami, amit nem tudsz megnevezni, de a szíved felismeri.

— Hány szoba van? — kérded.

Az öreg megáll. Nem fordul meg, csak a válla mozdul egy kicsit.

— Annyi, amennyit el bírsz viselni egy éjszaka — mondja. — De ma este nem kell mindet kinyitni.

Aztán elhallgat, és a csend nem kényelmetlen. A folyosó enyhén lejt tovább, és te érzed, hogy a lábad magától visz. Az egyik ajtó — nem a legközelebbi, hanem a negyedik vagy az ötödik — résnyire már nyitva van. Nem tudod, mikor nyílt ki. Talán amikor megálltál. Talán amikor azt mondtad: semmit.

Az öreg felemeli a kezét, és int. Nem arra kér, hogy siess. Csak jelzi: ott van. A küszöbén túl valami olyan halkan lélegzik, hogy szinte a saját tüdődnek hiszed.

Melyik illatot követed? — kérdezi valaki. Lehet, hogy ő. Lehet, hogy te.

A füst a szobában még mindig kanyarog, odakint, ahol a tested ül. A pálca lassan ég, és te még nem döntöttél. De a döntés már nem sürget. Csak vár, mint egy nyitott ajtó, amely nem csukódik be addig, amíg vissza nem találsz hozzá.

Continues with a free account

The story continues here

The rest — 3 more chapters — reads on with a free account. It costs no credits: these stories already exist, we just need to know where you left off.

AstroZone in your pocket

The AstroZone mobile app is now on Google Play. Same account, same credits — plus a nudge the moment your daily message is ready.

The AstroZone mobile app showing today's message, card and horoscope on a phone
  • Your morning message, the moment it's ready

    Push notifications for your daily horoscope and today's tarot card — no need to look for it, it finds you.

  • One account, shared credits

    Pick up in the app what you started on the web: your credits, partners and saved readings are the same everywhere.

  • Tarot and an advisor in your pocket

    Draw a card on the bus, ask your advisor while queuing — all of AstroZone fits on your phone.

  • We'll tell you when the sky moves

    Retrogrades, full moons, key transits in your chart — the app alerts you in time so you can prepare.

Free to download. The iOS version is coming soon.