Back to the tales

A Kőoszlopok Idegenje

Egy fiatal néprajzkutató visszatér a szülőfalujába, ahol egy hetven évente ismétlődő jóslat és egy titokzatos idegen rejtélyét kell megfejtenie. A kőoszlopok alatt rejlő titok azonban nem csak a falu múltját, hanem a saját családja történetét is felfedi.

21 min read5 chapters
Chapter 1

Hazatérés

A falu úgy fogadta, mintha egy régen elfeledett vendéget várna. Anna már a kanyarban érezte, hogy valami megváltozott. A fák mintha közelebb húzódtak volna az úthoz, a házak ablakai pedig sötéten, üresen meredtek rá. Nem volt kutyaugatás, nem volt gyerekzsivaj, csak a szél suttogott a háztetők felett, mintha a hely maga is visszafojtotta volna a lélegzetét.

Megállt a régi kútnál, ahol gyerekkorában mindig megpihent. A kút vize tükörként csillogott, de most nem a saját arcát látta benne, hanem egy idegen tájat: kőoszlopokat, amelyek körül köd gomolygott. Fáradt vagy – gondolta. Csak a temetés miatt. De a kép nem tűnt el, csak akkor, amikor megérintette a kút peremét. A kő hideg volt, mint a jég.

A temetés délután volt. A falu temetője a domboldalon feküdt, ahonnan az egész völgyet be lehetett látni. Anna fekete ruhában állt a sírnál, és a pap szavait hallgatta, de a gondolatai máshol jártak. A nagymama volt az egyetlen, aki valaha mesélt neki a kőoszlopokról. Hetven évente megmozdulnak – mondta egyszer, és akkor Anna gyerek volt, és nevettek rajta. Most már nem nevetett.

A falusiak lassan gyülekeztek. Anna észrevette, hogy sokan nem néznek a szemébe. Volt, aki elfordult, volt, aki suttogott. Végül az öreg Berta néni lépett oda hozzá, aki valaha a nagymama legjobb barátnője volt. Keze reszketett, ahogy megfogta Anna karját.

– Te is érzed, ugye? – kérdezte halkan. – A levegő nehéz. Mindenki erre vár. A hetvenedik év.

– Mire várnak? – kérdezte Anna, de Berta néni csak megrázta a fejét, és elsietett.

A temetés után Anna a nagymama házába ment. A ház ugyanolyan volt, mint gyerekkorában: a konyhában vászonterítő, a polcon befőttek, a szobában egy régi fotel, amelyből a nagymama mindig onnan figyelte a világot. Anna leült a fotelba, és hirtelen úgy érezte, mintha a nagymama még mindig ott ülne vele szemben. Az asztalon egy füzet hevert. Anna kinyitotta. A nagymama kézírása volt, tele a kőoszlopok rajzaival és feljegyzésekkel.

„Aki hetvenedik évben jön, az idegen. Nem a faluból való. De a falu lelke őt várja. Ha nem jön el, a kövek elhallgatnak, és a völgy elfelejti a nevét.”

Anna elolvasta a bejegyzést többször is. Az oldalakon a nagymama gondosan feljegyezte, hol állnak a kőoszlopok, milyen formájúak, milyen feliratok vannak rajtuk. Az egyik oldalon egy dátum állt: 1954. A nagymama akkor volt fiatal. Ő is találkozott az idegennel? – villant át Anna agyán. Vagy ő maga volt az?

Az este leszállt, mire Anna befejezte az olvasást. Úgy döntött, még egyszer kimegy a temetőbe. A sírnál friss virágot talált. Egy szál fehér liliomot, amely még harmatos volt. Pedig a temetés óta senki sem járt ott – a falu népe nem szokott visszamenni a sírhoz ilyen későn. Anna körülnézett, de csak a szél fújt a fák között.

– Ki hagyta ezt itt? – kérdezte hangosan, de a válasz csak a csend volt.

A liliom szára körül egy kis papírdarabot talált. Kibontotta. Egyetlen szó állt rajta, a nagymama kézírásával: „Készülj.”

Anna szíve hevesen vert. A nagymama halott volt. Mégis úgy tűnt, mintha valaki – vagy valami – továbbra is figyelné őt. A kőoszlopok a domb túloldalán álltak, sötéten és mozdulatlanul. De Anna esküdni mert volna rá, hogy az egyik mintha megremegett volna a holdfényben.

Visszament a házba, és azon az éjszakán nem tudott aludni. A füzetet szorongatta, és azon gondolkodott, vajon a nagymama miért nem mondott neki soha semmit arról, ami most történni készül. Talán féltett – gondolta. Vagy talán tudta, hogy egyszer úgyis vissza kell jönnöm.

Hajnal felé végül elaludt. Álmában kőoszlopok között állt, és egy alak közeledett felé a ködből. Nem látta az arcát, csak a hangját hallotta: „Hetven év telt el. Most te következel.”

Anna felébredt. A szobában hideg volt. Az ablakon kívül a falu csendesen várta a reggelt – és valami mást is.

Continues with a free account

The story continues here

The rest — 4 more chapters — reads on with a free account. It costs no credits: these stories already exist, we just need to know where you left off.

AstroZone in your pocket

The AstroZone mobile app is now on Google Play. Same account, same credits — plus a nudge the moment your daily message is ready.

The AstroZone mobile app showing today's message, card and horoscope on a phone
  • Your morning message, the moment it's ready

    Push notifications for your daily horoscope and today's tarot card — no need to look for it, it finds you.

  • One account, shared credits

    Pick up in the app what you started on the web: your credits, partners and saved readings are the same everywhere.

  • Tarot and an advisor in your pocket

    Draw a card on the bus, ask your advisor while queuing — all of AstroZone fits on your phone.

  • We'll tell you when the sky moves

    Retrogrades, full moons, key transits in your chart — the app alerts you in time so you can prepare.

Free to download. The iOS version is coming soon.